Úgy döntöttem, kicsit behozok a nem tervezett lemaradáson, úgyhogy elmesélem, mi történt odabent az utastérben. Mikor TTO-t először odakint a ködös Albionban megpillantottuk Andyvel a szemerkélő esőben, szépen lemosva nem nyújtott zűrös látványt. Kívülről. De odabenn azért (számomra) gyalázatos állapotok uralkodtak. Emlékeztek, írtam már, hogy az utastéri takarítás során több, mint tíz fontnyi apró jött össze, de nem a kosz volt a legzűrösebb tétel, hanem a "kutyarágta" ülés, a beledörgölt csokimaradványok, a hiányzó csavarkupakok. Az ülésekkel egészen a donor (donor?) megérkezéséig azt volt a terv, hogy elvisszük őket egy ismerős kárpitoshoz, ahol bőrből születik majd rájuk új huzat, egyúttal az ajtó és a hátsó oldalkárpitok betétjeit is behúzatjuk a nemes anyaggal, lehetőleg valami világosabb színben, hogy a szűk ablakok és a sötét kárpitok miatt kissé komor hangulatot előnyösebbre változtassuk. A terv terv maradt, mivel az első ajánlat a műveletre felülről közelítette a 200 kHUF-ot. Ennyit pedig ott és akkor egyszerűen nem szántam rá, a projekt hibernált állapotot vett fel egész mostanáig. Ellenben, a bordó autó belseje valami hitetlen érintetlen állapotot tükrözött, korábbi gazdája láthatóan szerette: a gyári FTO szőnyegek (ritka kincs az ilyen, egy-egy eredeti állapotú garnitúra eBay-en 60 fontról indul!!!) kiporszívózva, nulla sár, kosz, semmi. Az ülések dettó, szinte még új szaga volt a kocsinak belülről. Annyira idegesített már a foszlott vezetőülés, nomeg a sok ki-be szállás miatt elkopott jobb combtámaszból kiálló vas baromira nyomta a sofőr lábát, hogy egy lendülettel nekiugrottunk, kitermeltük a donor belsejét kárpitostul együtt a garázs közepére. Érdekes, hogy a ráncfelvarrás előtti autóban az ajtókárpitok szövettel burkoltak, amíg a fiatalabb autóban műbőr borítást (angolok vinyl fedőnéven szeretik emlegetni) kaptak. Szóval a két kocsi között megcseréltük a komplett belsőt, már csak egy mennyezetkárpit kéne a teljes boldogsághoz, lehetőleg új. De erre sok esélyt nem látok, semmilyen hazai Mitsubishi alkatrész-kereskedő még csak foglalkozni sem akar velem, ha meghallják a rövid alvázszámot, már hajtanak is a fenébe. Szóval, ilyen volt donorunk belseje, amely mára már TTO-t ékesíti: