Fékprobléma megoldva, eleje-hátulja nagyjából rendberakva. Ilyenkor gondolja az ember azt, hogy immár olyan nagy dolgok nem jöhetnek. Móricka effekt ismét... Ahogy írtam, a hátsó ablakot valami eszement japán lefóliázta a náluk kapható többdarabos, mérethelyes fóliával. Ami alapjában véve nem lett volna baj, hiszen a fólia megvédi például a hátsó ülés kárpitjait a napsütés káros, fakító hatásától, meg egyáltalán. Igen ám, csak ha a felragasztáshoz használandó ragasztót nem szárítják ki rendesen, illetve a levegőt nem nyomják ki a fólia alól tisztességesen, az évek során felhólyagzik, elengedi az üveget előbb itt, majd ott és amott is. Na pont ez történt TTO-val is, a hátsó szélvédő nemcsak a levegőt nem engedte be, de a fényt is sikerrel kívül tartotta az utastérből, olyannyira, hogy a tükörbe nézve csak árnyjátékot lehetett látni hátrafelé. Este meg még annyit sem. Szóval, a fóliának mennie kell! született a verdikt. Imre barátom autókat fóliáz, már amikor ott dolgozik, hozzá baktattam leszedés ügyben, mégis csak nagyobb a rutinja, ha már feltenni tudja, nyilván lefelé is meg van a módszer. Hogy ne szaporítsam a szót, két órás kinlódással fólia le, hurrá kilátunk!!! De soha többet nem fogjuk párátlanítani a hátsó szélvédőt, mivel az elátkozott távolkeleti fólia vitte magával a fűtőszál jó részét is. B&#!!%#!!!!! Végeláthatatlan keresgélés vette kezdetét, az autóüvegkeresekedők egy része vakarta a fejét, egy másik része kiröhögött, Mitsubishi alkatrészkereskedő barátom Dunaharasztiban szintén csak a fejét vakarta. Hogyan lesz ennek az autónak új hátsó szélvédője? Japánból? Rendelni lehet, Camskilléknél 300 font körül van új, csak senki nem hozza Angliából haza épeszű áron, valami 500 fontot kértek (volna) a biztosított fuvarért. Na neeee.... És az Isten mindig akkor szól közbe, amikor kell, vagy hogy a "Robotok" című örökbecsű, fiaim által porrá nézett animációs filmet idézzem: "Hol a szükség, ott a segítség!"  András barátom telefonál, aki a fekete donor Carismát hozta anno:

- Laci, nem te keresel MIVEC motort a Carismádhoz?

- Dehogynem, találtál valamit?

- Küldök egy linket, van valami MIVEC motoros Mitsu rajta, nézd meg, aztán szólj vissza...

A linken a következő autó látszott:

Ő egy ráncfelvarrás előtti, automata GPX. A további képek és a leírás alapján kiderült, hogy egy 80 ezer kilométert futott, megóvott, gyári navigációs darabról beszélünk, kulccsal, riasztóval, járó motorral. Mindösszesen 185 fontért. Na itt elgurult a pöttyös, telefon Andris barátomnak: Hozzad lécci! És így lett a gombhoz kabát... szélvédő helyett komplett autó. Ez volt, ha jól emlékszem, december 10-12 körül, a kocsi itthon volt december 22-ére. A saját lábán állt fel a trélerre... Fuvarral Apuékhoz Monorierdőről Kéleshalomra került ha jól rémlik, talán kétszáznegyvenezerbe. Andris, sokáig hálás leszek ezért :-) A kocsi ott áttelelt egy (többé-kevésbé) zárt épületben, majd kitavaszodván, március első meleg hétvégéjén hidraulikus dózerrel, crova készlettel meg még pár szerszámmal felfegyverkezve Imi barátommal bepattantunk péntek reggel GXG-be, s leautóztunk Kéleshalomra. A fárasztó út porát apám pálinkájával lemosva nekiugrottunk a kocsinak, először a hátulját tettük rendbe, a külsőleg igen gyalázatos utolérésnyom rémisztően festett:

Lökös lebontás után látszott, hogy baj van, de azért nem akkora. A dózerrel - hidraulikus feszítő - nekiugrottam a csomagtér-tető levétele után a fenekének, öt nyomás után 90%-ban elértük az ütközés előtti formát. Mivel nem akartunk - a cél annyi volt, hogy a kocsi nyerje vissza nagyjából valamkori formáját, hogy lábon haza tudjon jönni - és nem is tudtunk volna tökéletes munkát végezni, mintegy fél óra "formázás" után jónak nyilvánítottuk a munkát. Ugyan a padlólemez az ütközés következtében felpúposodott, a végeredményt e szempontból nem néztük, hiszen a lökhárító tartókonzoljának kiegyengetése után csak az kép baloldalán látható két repedés utalt arra, hogy a kocsit hátul érte valami. A lámpák a helyükön, minden működött, nem törött, nem repedt: mehetünk előre.

Lökös le, majd konzol egyengetés itt is. A bal oldalon, ahol a lökös eláll, sajnos elszakadt az anyag, úgyhogy némi sufnituning kellet hozzá, hogy összehozzuk a konzollal a burkolatot. Visszaszerelve, a bal lámpacsoport helyrerakása után messze elfogadható képet mutatott az autó: Hazáig jó lesz! Mivel eddigre volt vagy este kilenc, erősen besötétedett, úgy döntöttünk, hogy inkább szombat reggel indulunk haza, mintsem éjszaka megkockáztassunk egy lámpafényes szerelést, ha valami baj lenne. Korán reggel Imivel eloszlottunk az autók között, elbúcsúztunk Apuéktól, és uccu neki. Hajóson tankoltam NWS-be 20 liter benzint, és irány Kalocsa. Onnan Solt, majd az 51-esen Pestig csapattunk kettes konvojban. Érdekes élmény volt TTO és NWS különbözőségeit megélni. Attól eltekintve, hogy a két autó között van 13 hónap differencia korban, a négysebességes és az ötsebességes autó egész másképp szedi a lábát. Meglepő módon, az öregebb autó tovább húzatható, legfelső fokozatban ugyanakkor jóval többet forog: TTO 4000 fordulaton 165-öt megy, míg NWS csak 140-et. Nyilván ez a fogyasztásban is meglátszik a fiatalabb javára, az öreg autó ugyanakkor olyat gyorsít a legfelső sebességi fokozatban, hogy kapkodod a levegőt. 120-ról 180-ig pillanatok alatt feltekeri az órát visszaváltás nélkül, de az igazi tűzijáték akkor kezdődik, ha visszateszed harmadikba és padlóig taposod a gázt. Hihetetlen fickós kis autó ő is. Szóval hazaértünk minden gond nélkül, eddigre már elkönyveltem magamban, hogy a japánok rossz autót nem tudnak csinálni, csak tönkre lehet őket tenni, már ha nem vigyázol rájuk. Hazaérve, némi pakolászás után a garázsba benézve a következő látvány fogadott:

folyt. köv.