Hosszú ideje már, hogy tervben van GXG szívátültetése, amire július első hétvégéjén sort is kerítettünk. Annyira rá voltam készülve a dologra, hogy tavaly télen vettem is egy Güde motorkiemelő zsiráfot, aki eddig dobozban várta az első bevetést, aminek most el is jött az ideje. Szóval, szombat délután a zsiráf összeszerelésével kezdtük a műveletsort, ami majd egy órát elvitt az életünkből, de az eredmény kárpótolt bennünket a befektetett energiáért, hibátlan világoskék (bilikék?) zsiráf várta, hogy kicibálhassa GXG immár közel 300 ezret futott motorját. Mielőtt nekiugrottunk a motor és környékek szétbombázásának, haditervet készítettünk a műveletről. Lett lévén nem akartam a klímagázt újratöltetni, ezért úgy igyekeztünk, hogy a kompresszor a csövekkel együtt viszonylag érintetlen maradjon. Egyúttal szervószivattyút is cserélni kellett, mivel a megtett 7,5 kör a Föld körül lassan, de biztosan elintézte az 1999-ben beépített eredeti darabot, csapágyas lett szegény. Korábban vettem eBay-ről egy 2004-es, 40 ezret futott (?) kocsiból való bontottat valami 20 fontért, azaz a cseredarab rendelkezésre állt. Emlékeztek, három éve vettem GXG-hez egy törött angol donort, 23 ezer mérföld futással a háta mögött, ebből származik a cseremotor. No, hogy ne szaporítsam a szót, GXG aknára, gépháztető le, alsó burkolat le, alsó motortartó le, szívósor le, önindító le, kipufogó le, klímakompresszor le, generátor le, szervószivattyú le, zsiráf üzembe, váltó-motor csavarok ki és főpróba. Mivel az 1.6-os Carisma váltója (sajnos) francia, a bal féltengely kivételekor az összes váltóolaj elfolyik, amit el akartunk kerülni - a visszatöltés időigénye a roppant sűrű váltóolaj miatt akár egy óra is lehet ! -, a bal féltengelyt kiakasztottuk az agyból, és elhúztuk balra a váltót. Szépen kicsúszott a nyelestengely a kuplungból, elkezdtük emelni a motort - és elakadtunk az olajszűrő házában. Hiába forgattuk, a váltótól nem bírtuk kiforgatni a helyéről. Mivel eddigre este nyolc lett, döntést hoztunk: mára elég volt. Vasárnap reggel újult erővel ugrottunk neki a feladatnak, fél óra múlva a motor vidáman lengedezett a zsiráfon...

Szóval fordított sorrendben mindent visszapakoltunk a motorra, kipufogó, szívósor, satöbbi. A zsiráfon kicseréltük a két motort, betoltuk a hótiszta újat a helyére, miután az új kupplung-szettet megkapta. Szépen leengedtük a helyére, majd viszonylag könnyen összetoltuk a váltóval. Ezután körbetekertük a motort és a váltót összefogó csavarokat, többször kínok között megállapítva, hogy azért csak jobb lett volna váltóstul játszani el ezt a hétvégi ujjgyakorlatot. Generátor vissza, szíj vissza. Önindító vissza. Klímakompresszor: hát persze, hogy a donor kompresszora másmekkora, így a tartókonzolját már vettük is le, a régi motoron lévőt is le és csere. Egyre jobban álltunk, lényegét tekintve csak a szervószivattyú volt hátra. No ezek sem egyformák, a kettő csövezése eltér egymástól, nekünk meg csak korábbihoz való volt benn a motortérben. Szegény ember vízzel főz, ha nincs szervócsöved, oldd meg: néhány o-ring illetve fakötésű alátét a megfelelő méretre fúrva megoldott a problémát. Na azért a beindítás után az első terhelés alatt kiderült, hogy nem húztam meg eléggé a cső csavarját, eláztatott két másodperc alatt mindent... Meghúzás után azonban szivárgásmentesen végzi a dolgát, jelenthetem egy hét után. Az első pöccre beinduló motort feltöltöttük folyadékokkal, járattuk, míg a hűtőfolyadék elment a helyére, majd a gépháztetőt is feldobtuk a helyére. Az új kupplung-szettel vadiúj-autó feeling született, a korábban férficombot kívánó kupplung vajpuha lett, a fokozatok szinte magától csusszantak a helyükre. Tesztkör este nyolckor: hibátlan... újabb feladat kipipálva. Köszönöm a segítséget, Imi!