Bocsánat a hosszúra nyúlt szünetért, a hetente-kéthetente frissíteni szánt blogon most több, mint egy hónapig nem osztottam meg Veletek semmi újat, de a munka, mint tudjuk, nagy úr, sosem kérdezi: Akarsz-e dolgozni? Nos, ha jól emlékszem, ott hagytuk abba, hogy az első futómű helyreállni látszott, lengőkarilag és szilentileg legalábbis. Fékek is rendben, elvileg itt sok dolgunk nincs már, gondoltam, merre folytassuk? Mivel a kipufogó első flexi-csövén komoly folytonosságbeli hiányok látszottak (szemre gyári, sosem cserélt darab volt), úgy gondoltam, dobjuk ki és tegyünk a helyére egy rozsdamentes darabot. Szét is néztem, mizujs a piacon, kétféle utángyártott, rozsdamentes csövet találtam, egy Mongoose-t és egy Camskill fajtát. Nézzétek csak a képeket:

A felső a Camskill fajta, a középső a gyári Mitsubishi, az alsó pedig a Mongoose. Jó látszik, hogy a gyári cső valamilyen japán agyszülemény okán úgy van kialakítva, hogy a hátsó hengersor majdhogynem szembe, de legalább is derékszögben dolgozik az elsővel. Ennek biztos meg volt a jól kiszámolt oka, azonban arra gondoltam, hogy nem véletlen csinálnak a kipufogó-optimalizálás során a vén szakik olyan csöveket, amiben a gáz mindig egy irányba, leginkább hátrafelé söpör előszeretettel... Szóval morfondíroztam, hogy a Mongoose féle, már tetszetősebb, vagy pedig a nem egyenlő csőhosszal operáló Camskill féle legyen a befutó. A mérleg nyelve kísérletező vénám miatt az utóbbi felé lengett ki, így rendeltem is gyorsan egyet. Amint megjött, bespejzoltam a hálószobai ágy alá, Angi legnagyobb örömére: Már a kocsival alszunk lassan! :-) Egyéb teendők (garázspakolás és falborítás OSB lappal) okán az autóépítési projekt hibernált állapotba került pár hétre, de amint végeztünk vele, TTO magától állt fel az aknára. Lekaptuk a régi, szakadt flexis csövet, és fel az újat. Itt jegyezném meg, hogy a magyar piacon használt (elhanyagolt) autókon edződött emberek meglepődnek egy olyan tizenkét-tizenhárom éves autón, amin majd az összes csavar úgy néz ki, és úgy is nyílik ki, mintha tizedannyi idővel ezelőtt szorították volna össze őket a gyárban. A csomagban jött vele az összes tömítés, de egy valamit kihagytam a számításból: ezt a csövet úgy csinálták, hogy a gyárival ellentétben itt két lambda szonda furat van kiképezve a csőnyakon. Nyilván azért, hogy a megváltozott áramlási viszonyoknak egy szélessávú lambda szondát becsavarva tudj majd utánamenni a keverékképzéssel. Mivel wideband szonda és hozzávaló műszer egyelőre nem volt, továbbá az APEXi piggyback ECU is még utazott hazafelé, a tömítettség elérése végett egy sima lambda-szonda ugrott be másodiknak. Összes csavar meghúzva, pöccintsük be az autót, milyen lett? Nos, érdekes: valószínűleg a nagyobb csőméret is, meg a különböző csőhossz is beledolgozott a változásba: a hang alacsony fordulaton gurgulázósabb, ugyanakkor perverz módon forgatva sokkal üvöltősebb lett. Nyilván ennek a szubjektív hatásnak (is) az eredménye, hogy most úgy érződik, jobban harap az autó. Újabb probléma megoldva.