Egy kis pontosítás mindenki számára, akinek ez még nem esett le: mindezidáig nem értem utol magamat az írással, az eddigi blogbejegyzések múltbeli eseményeket mesélnek el. TTO-t 2009 szeptemberében hoztam haza, azóta épül kisebb-nagyobb megszakításokkal és nyerte el jelenlegi állapotát és formáját.
Most azonban egy friss és örömteli eseményt osztok meg veletek, ami a múlt hét végén történt, illetve fejeződött be. A blog olvasásakor egy hozzám hasonlóan megszállt fanatikus, aki szintén beleszeretett egy FTO-ba és vett egyet, (95-ös GR, V6 2000 de nem változó vezérlésű motorral) úgy gondolta, hogy megbízik bennem annyira, hogy elhozza szeretett kedvencét hozzám első körben egy állapotfelmérésre. Ez meg is történt több telefon-beszélgetés után randevúztunk a garázsomban, mentünk egy próbakört, majd az aknán kötöttünk ki, először farral, majd orral beállva. Az autó belülről nem mutatott lelakott állapotot, sem szétült ülés, sem kiégetett kárpit nem csúfoskodott benne, előző tulaja vélhetően vigyázott rá; egyébként ahogy elnézem, jelenlegi gazdája, Misi barátom is fog rá :-). Alulról azonban már kicsit zűrösebb volt a helyzet, a szokásos FTO kopó alkatrész lista itt is hamar összeállt: első-hátsó stabilizátor szilentek, pálcák, első kormánygömbfejek, lyukas kipufogó középső szakasz, lényegében az összes kipufogó tömítés csere-érett, beállt a jobb hátsó féknyereg, illetve mivel a GR motorja automatikus szelephézag-kiegyenlítésű, valamint ez a példány már közel jár a 200 ezredik kilométeréhez, jó néhány hidrotőke megszólalt már benne a 24-ből. Ezen kívül a jobb féltengely belső gumiharangja is elszakadt, ő is kiabált egy új után. Sajnos a nagyobbik probléma, ami az én autóimon nem jelentkezett, Misi autóján azonban sok más FTO-hoz hasonlóan igen, komolyabb problémát fog jelenteni: egy konstrukciós hibából fakadóan a mennyezetkárpit alatt meggyűlik a pára, nem tud kiszellőzni, és a két tetőmerevítő mellett az évek alatt alattomos módon belülről kifelé megeszi egy-egy foltban a tetőt a rozsda... Ez egy lakatosra vár majd. A kocsin voltak kisebb-nagyobb külsérelmi nyomok, volt, amit már korábbi gazdái elkezdtek javítani - csiszolás itt-ott -, de összességében véve a kocsi rozsdamentesnek mondható, nagyon jó alap lesz szerető kézben egy valódi, hosszú évekre megőrizhető élményautónak. Jó alap, mondom ezt azért, mert Tanabe hátsó gátlók vannak rajta, körben Tanabe ültetőrugókkal, 17" kerekekkel, megkímélt belső térrel. Ami gubanc meg van vele, azt idővel Misi meg fogja csinál(tat)ni, abban biztos vagyok, hallva az autóhoz intézett becéző szavait. Szóval, hibalista-összeírás után kiemeltük közösen a legfontosabb, menetbiztonságot befolyásoló javítandó tételeket, és még aznap este megrendeltem az alkatrészeket Angliából, úgymint poliuretán stabilizátor-szilentek előre és hátra, hátsó rozsdamentes stabpálca négy-négy poliuretán betéttel, középső cső, tömítések, belső féltengelycsukló javítókészlet, ablakemelő mechanizmushoz 2 csúszka (ezek minden FTO-ban elkopnak pár év alatt, ettől kezdve lehúzott állapotban éktelenül zörög az ablak) és tömítések a kipufogóhoz. A rendelt áruk múlt szerda este megérkeztek, telefonáltam Misinek, hogy péntek délelőtt várom a kocsit. Rendben meg is érkezett vele, dél körül vittem őket le TTO-val az 1-es villamoshoz, majd hazaérkezvén nekiugrottam a vendég FTO-nak. Betolattam az aknára, és elkezdtem a dolgokat a könnyebb irányából kivégezni.
A képen jól látszik a narancssárga Tanabe gátló, illetve a már beszerelt kék színű poliuretán szilent.
A hátsó stabilizátor szilentjeit cserélni pofonegyszerű, ha a csavarok nincsenek berohadva, gyorsan is megy. Itt sajnos a 15+ év meglátszott az állapoton, minden csavart úgy kellett kiimádkozni a helyéről, illetve volt, amit vágni kellett. Mindezzel együtt a hátsó stabilizátor környékével másfél-két óra alatt végeztem, úgy, hogy mire megvolt, már a kipufogó hátsó dob felőli csatlakozását is letermeltük a helyéről időközben megérkező Imre barátommal, aki a kétemberes feladatokhoz jött segíteni. Ezután letermeltük a lyukas középső kipufogó szakaszt, és helyére illesztettük az újat. Menet közben persze konstatáltuk, hogy a középső csőhöz nem adnak első-hátsó tömítést, így elrohantam venni egy-egy darabot. Mivel a kocsinak 2,5 collos rendszer van a feneke alatt (GPX 3 coll!), gyári hátsó dobbal, ez nem is volt oly' egyszerű, mivel a nagyon hasonló Carisma tömítések csak 2 collosak. 2.5 V6 Galanté lett volna valószínűleg jó, de arra hétfőig várni kellett volna, úgyhogy a teljesen megegyező méretú Hyundai coupé-hoz valók mentek be a helyükre. Kipufogó tömítővel történő összerakás után hibátlan, japános V6 hanggal kelt életre a szerkezet, hogy az autót megfordíthassuk; a Misit annyira zavaró repedtfazék hangnak nyoma sem maradt. Ezután az első gyűjtőcsövek alatt is kicseréltük mind az első, mind a hátsó tömítést, ezzel lett teljes a kipufogó nagyszervíz :-). Ezután a jobb hátsó, beállt féknyereg került górcső alá, az első szemrevételezésnél nagyon tartottam tőle, hogy esetleg cserélni kell majd. Hála Istennek, erre nem került sor, miután a kínok között történő leszerelést követően a diagnózis csak a csúszka cseréjét illetve a nyereg hüvelyének rendberakását mutatta szükségszerűnek. Amint ezek elkészültek, életre kelt az eleddig halvány teljesítmény nyújtó jobb hátsó féknyereg, találódott kézifék is :-). Mindezenközben az ajtókban is vihargyorsan kicseréltük a csúszkákat, bezsíroztunk minden csúszó-nyeklő-nyakló-mozgó alkatrészt, ha már a környéken jártunk. Mire eddig elértünk, este kilenc óra lett, úgyhogy bezártuk a bazárt "Holnap folytatjuk!" felkiáltással. Mivel szombaton Lackó fiam vendégszerepelt a Nemzetiben egy jótékonysági műsorban (nagyon aranyosak voltak :-)), csak délután kettőkor tudtunk nekikezdeni a korábban már felderített, rendkívüli szívásként aposztrofált első stabilizátor-szilent cserének, amit TTO-n sikerült anno begyakorolnunk. Hogy a szót ne szaporítsam, 3 és fél órás megfeszített kinlódással sikerült nőgyógyászokat megszégyenítő kéztechnikával kicserélni a két szilentet a stabilizátor rúdon. Ezután nekiugrottunk a féltengelycsuklónak, nem is sejtve, hogy meglepetés itt is fog bennünket érni. A féltengely tengelyvég anyájával fél órát küzdöttünk, de a nyomorult az összes szóbajöhető szerszámnál erősebb volt, még a 20 milliméteres rozsdamentes acélból készült szerszámunkat is sikerült meghajlítani, ami eddigelé minden csavarnál erősebb volt. Szóval egyéb utat kellett találnunk, hogy kivehessük a kocsi alól a féltengelyt a gumiharang cseréhez, így a komplett jobb első futóművet kiépítettük az autó alól. Harangcsere, és hadd menjen vissza - ezzel durván háromnegyed óra alatt megvoltunk. Most, hogy a kocsi eleje bakon állt és így tehermentesült, a ránézésre is minimum zűrösnek kinéző maradék futóműalkatrészeket (irányítókar külső gömbfejek, stabpálcák elöl) is elérte végzetük és kimondatott rájuk a verdikt: kukába veletek! Igen ám, de mivel ezeket nem rendeltünk Angliából, továbbá eddigre szombat este lett, ez csak hétfőre lett ütemezhető. Hétfőn ügyvédnél töltöttem majd az egész napomat, de ott végezvén bevágtattam Bárdi művekhez, ahol vettem két-két gömbfejet és stabpálcát Carismához, ami MR számra is megegyezik az FTO alkatrészével. Hazaérve este hatra, átöltözés után pálcák-gömbfejek csere - a pálcákat le kellett vágni! - majd rögtönzött futóműellenőrzés - megvan-e a 0 fokos összetartás? No persze nem volt, eszetlen nagy széttartás volt, ezért is kopott Misi autójának két első kereke belül igen gyorsan meg, úgyhogy 0 fokra állítottam az első futóművet - gép nélkül, párhuzamot mérve. Misi ma hívott a futóművesnél tett látogatás után: 0.3 fokot sikerült beállítanom :-) Kerekek vissza, majd mentem a hegyen egy gyors próbakört: a zörgések 99%-a megszűnt, viszont a csendesebb autón hallhatóvá váltak olyan zörejek is, amiket addig elnyomott az összes többi. Végezetül álljon itt egy kép, melynek címe: Boldog tulaj és szerelme tárgya.
