Ott tartottunk, hogy a 185 fontos donor hazaért 200 km-ről a saját lábán, miután áttelelt Kéleshalmán. Merre folytassuk? Ugorjunk neki a donornak, kapjuk szét vagy...? És a vagy győzött. Mivel az autóból a leglehetetlenebb helyekről lehetett kopogásokat hallani, hátulról előre minden eshetőségnek a végére akartam járni. Eddigre megérkezett egy újabb egységnyi alkatrészhalom, úgymint első gyűjtőcső a kipufogóba, első lengőkarokhoz az összes szilent és gömbfej, stabilizátorokhoz szilentek és pálcák. A stabpálcák egyébként teljesen megegyeznek a GPX-en a a ráncfelvarrás előtti Carismával, a GR/GS változatok pedig ugyanilyen hasonlóságot mutatnak a ráncfelvarrás utáni Carismával. Mármint hátul. Érti ezt valaki? No mindegy. A hátsó felfüggesztés egyébként egy csatolt lengőkaros pofonegyszerű valami, egy hossz- és három keresztlengőkarral. Érdekes, hogy bár milliméterre megegyezik a csaptávolságuk, az EVO III és az FTO a rövid és hosszú kutyacsontnak (felső két keresztlengőkar - dogbone) csőből készült darabot használ, a Carisma pedig egyszerű lemezből préselteket. Nyilván arra gondoltak, hogy egy egyszerű szedánnak sosem lesz akkora oldalirányú terhelés a hátulján, mint amekkora a másik kettőnek. Az alsó keresztlengőkar egyébként szintén megegyezik Carisma-FTO viszonylatban, az EVO-é annyiban tér el, hogy további merevítést kapott alulról, így szinte teljesen zárt.  Íme egy kép a fejen álló lengőkarról (alulról nézzük éppen):

A pirossal karikázott rész a képen az alsó merevítő, ebben tér el a Carisma/FTO alsó lengőkar ez EVO-étól. No TTO-n ezek már cserélve voltak valami hálás gazda által, mármint a gyáriak az EVO-éra, jöttem én, az újabb hálás gazda, kikaptam a lengőkarokat, lepucoltam őket, megkapták festékből a szokásos rétegrendet; a szilenteket nem bántottam, mivel sem repedezettek, sem szakadtak nem voltak, valószínűleg egy korábbi vizsgára cserélte ki a kocsi valamelyik angol tulaja őket. Ellenben, ha már lenn voltak, kapott alulra a két belső bekötési pont közé egy kitámasztót, a további merevség érdekében:

Asszem, valami 25-30 fontot fizettem érte. Beépítés után az alulkormányozottság érezhetően csökkent... és egy koppanással kevesebb hallatszott. Ha már a levegőben volt a feneke, a hátsó stabilizátor-rudat is levettem, lecsiszoltam, alapozó, miegymás. A korábban rendelt hátsó stabszilenteknek nekiugrottam és jött a pofon: valamelyik korábbi gazda az egyébként 18 mm-es hátsó stab-rudat lecserélte a GPvR 20 milliméteresére. Innentől kezdve jöhettek az új stab-szilentek... Újabb koppanással kevesebb. No nem baj, így már érthető - mivel hegyen lakom és a garázskijáró erősen és térben össze-vissza dől (fénykép később) - miért állok ki három keréken állandóan :-) Hátsó stabpálcák cserélve, innentől kezdve a hátsó futóművel sok gond az elkövetkezendő 50-60 ezer alatt nem várható. Remélem. De azért biztosra megyek, már itthon figyelnek a polcon a hátsó futóműhöz tartozó összes szilentek, Superflex (puliuretán) kiadásban, vadiúj csavarokkal együtt. Legközelebb az első futóműnek esünk neki.