Az előző postban volt szó arról, hogy mintha dőlne a bódé a futómű-upgrade óta, illetve olyan finom, komfortos rugózás van, gödröket annyira nem érezni, szinte már Mercis feeling van a gödrök felett átsuhanva. No meg komoly orrtolás támadt. Meg emelkedőre kikanyarodva a kanyarbelső kerék a legkisebb vízen is elugrál, pedig a gátlók vadiújak. Szóval nem kóser az állapot. Nekifogtam megideologizálni a dolgot (közben figyeljünk a számokra!): az egyes Carisma első stabilizátora 17 mm átmérőjű, kint támaszt a teleszkóp száránál. A ráncfelvarrás utáni pedig 23 mm és bent támaszt a lengőkar közepén. Nyilván vastagabb, hiszen az erőkar lényegesen kisebb; ahhoz, hogy a berugózással szemközti kereket magával húzza, - igy tartva ellen a bódé dőlésének - nagyobb torziós erőt felmutatni képes - vastagabb - stabilizátorra van szükség. No én marha, sikeresen összehoztam egy "komfortos" setupot a vékonyabb rúddal és a kisebb erőkarral... ##&@!% a kutya! Amiért pedig a figyelmet felhívtam a számokra, az a következő: a ráncfelvarrás előtti modell stabilizátorának alakja és felfogatási metódusa teljesen megegyzik az FTO GPX-ével és a Lancer EVO II-III-al; a diffi annyi, hogy az FTO-nak 18 mm-es a stabilizátora, ez pedig megegyezik a EVO GSR-el :-) a sima Lancer, úgy tudom 16 mm) A 23 mm-es facelift utáni pedig alakra olyan, mint az EVO IV-VI-é, ugyanúgy bent támaszt, mint az, a különbség annyit, hogy az EVO gömbcsuklós stabpálcáihoz 90 fokkal el van fordítva a szem a rúd végén. Szóval, teoretikusan a Carismában össze lehet hozni egy hibrid, de irdatlan merev setupot is, ahol a 23 mm-es faceliftes rúd végére köt be az ember egy kitámasztást a gátlóhoz :-), puhítani pedig vicces módon a gyári setupokat a "korban hozzáillő" Lancer stabilizátoraival lehet :-) No de ebből már látszott a fő csapásirány: rúdcsere. Aki csinált már ilyet, az tudja, hogy Carisma/Colt/Lancer/FTO vonalon ez mekkora cumi. Az első bölcsőt futóművestől le kell engedni, nőgyógyász kézzel vakon oldalanként egy-egy 40mm-es hatos csavart villáskulccsal kicsavarni a mindeközben a kormányoszlopon lógó bölcsőből és akkor még a felénél sem tartasz egy óra megfeszített szívás után. Amikor ezeken túlvergődtem, akkor már csak ördöglakatként kellett kiforgatni a régi, majd vissza az új stabilizátort oldalra :-), majd a mutatványt fordított sorrendben vissza, annyival megspékelve, hogy a stabi szilentjének a felfogatását egyik oldalon csavar, a másik oldalon pedig egy, a bölcsőben kiképzett vágatba akadó fül oldja meg, aminek visszamanőverezését szintén vakon kell elvégezned azzal nehezítve, hogy a háromkilós vasrúd a fejed fölött ezalatt jobbra-balra, illetve előre-hátra kalimpál. Így lett a sima, laza stabilizátorcseréből mintegy három és fél órás megfeszített szívás, aminek során még sikerült a kormányoszlopot is kiugratni az utastéri hüvelyből - csak hogy az öröm teljes legyen -, azaz azt is lehetett szétkapni, majd visszadugva összerakni újabb negyedóra alatt. A művelet során kapott vadiúj kitámasztó-pálcákat a kicsike új szett szilenttel ( a faceliftes pálca rövidke szilentbabás-rudas móka szemben a korábbi dupla-gömbfejes hosszú rúddal), "ha már csinálunk valamit, akkor értelmes is legyen" felkiáltással. Ja hogy milyen lett az eredmény? No kérem szépen, az orrtolás keményen csökkent (Lágymányosi hídról Buda felé kanyar 80-al sávban maradva csikorgás nélkül - ez sosem ment eddig vele), a bódé nem billen annyira, illetve azóta az első kerekek nem értek bele a sárvédőbe egy alkalommal sem a korábban mindig óvatosan megközelített, "jól bejáratott" úthibáknál. Kicsit jobban ráz azóta, a "Mercis suhanás" már a múlté, de sokkal jobban érezni a kocsit, lényegesen stabilabb lett. Ezzel párhuzamosan - ha már a stabilizátornál járunk - körüljártam a hátsó fertály kérdését is, ahol a következő számok látszanak: Carisma 16 mm = FTO GS/GR, FTO GPX 18 mm, illetve FTO GPvR/EVO II-III 20 mm. Úgyhogy első körben a hétvégén megnézzük, hogy egy GPX rúddal mi változik... :-)